Nem tudom Önök hogy vannak vele, de engem felháborít amikor a fürjekre a kannibalizmus kifejezést használják! Ezt azt látszatot kelti, mintha hajlamuk lenne az agresszivitásra és az egymás elleni gátlástalan verekedésre. Ez nincs így. A fürjek kedves állatok, félénk, ártatlan jószágok, akik megfelelő körülmények között akár a kezünkből is esznek.

Akkor hát mi okozza az olykor véres jeleneteket?

A természetben a fürj rejtőzködő életet él, hiszen nincs védekező eszköze, csak a menekülés. Bár rendkívül hegyes a csőre és igen éles a karma, ezekkel is csak a vele hasonló "súlycsoportba" tartozó állatok ellen tudna érdemben védekezni. Éppen ezért olyan életteret választ magának, ahol a ragadozó állatok nehezen veszik észre akár a földről közelednek, akár az égből leselkednek. Ilyenek a sűrű bozótos részek, ahol erős félhomály uralkodik.

Természetes körülmények között (a vadon élő fürjek esetében) ösztönös és érthető az a megnyilvánulás, hogy ha kimerészkednek a rejtekhelyről a nyílt szántóföldre vagy egy legelőre, figyelmük nagy részét a veszély észlelésére fordítják, ugyanis ahová besüt a nap, oda belát a ragadozó madár is. Ez az alapérzet fokozott stresszt okoz a számukra mindaddig, amíg vissza nem húzódnak az árnyékos, beláthatatlan bozótosba, ahol biztonságban érzik magukat. A világos környezet tehát stresszben tartja a fürjeket, s ilyenkor a környezet legapróbb változására ingerülten reagálnak: a csőrükkel odacsapnak vagy felröppenve menekülnek.

A félhomályos környezetnél erősebb fény felfokozott ingereket eredményez a fürjeknél. Olyan ez, mint amikor a reggeli metrón utaznak az emberek, és ha egy kanyarban valaki hozzáér a másikhoz, az ingerülten beszól neki vagy visszalöki őt.

Ha tehát azt tapasztaljuk, hogy fürjek verekednek egymással, mindenképpen próbáljuk meg alaposan besötétíteni a helyüket. De ne csak a fejük fölé készítsünk árnyékolót hanem minden oldalra, mivel egy tető csak az ég felől biztosít viszonylagos láthatatlanságot a számukra, oldalról nem, márpedig a biztonságérzetük ezt is megkívánja.

Megannyi fürjes hívott már azzal, hogy véresre csipkedik egymást a fürjek, mit lehet csinálni. Ilyenkor meg szoktam kérdezni, hogy le tudná-e fényképezni őket? Ha azt a választ kapom, hogy persze, akkor rögtön tudom, hogy túl erős a fény a fürjek számára.

A különböző tenyésztettségű fürjek másként viselkedhetnek. Vannak olyan vérvonalak, amelyek már kevésbé hordozzák magukban a természetes ösztönöket, és kihalt vagy lecsökkent bennük az erős fény okozta stressz. Az ilyen állományok esetén ritkábban tapasztaljuk a "Metro" effektust.

Persze olykor a kakasok is összetűzésbe kerülhetnek egymással, de ezeknek a csatáknak rendszerint rövid úton vége szakad, amikor eldől a dominancia sorrendje.

Vannak tenyésztők, akik csőrkurtítással védekeznek a "kannibalizmus" ellen, nekik is javaslom, hogy próbálják meg a rejtőzködő életmódnak megfelelő fényviszonyokat kialakítani, és tapasztalják meg mi történik.


Végezetül arra kérem olvasóinkat, hogy a témával kapcsolatos észrevételeiket osszák meg velünk.

A fenti tartalmat szerzői jog védi, ezért engedélyünk nélkül semmiképp ne használják fel,
még átfogalmazva sem!
Ha szeretnék ismerőseiknek ajánlani, honlapunkra mutató linkkel hivatkozzanak rá.
Amennyiben közlési engedélyt szeretnének kérni, ide kattintva megtehetik.