A legfontosabb a D-vitamin, mely olyan jelentős mennyiségben található a tojásban, hogy a természetes hazai D-vitamin források közül a tojás a legeslegelső.

Mint zsíroldékony vitamin, elegendő mennyiségű epe(sav) jelenlétében képes fölszívódni a bélből, és ezt követően a vérből a célsejthez eljutni. A felszívódást a tojás saját hordozó közege, a zsírjai – epehajtó és epeürítő hatásuk révén – rendkívül hatékonyan elősegítik.

A D-vitamin elősegíti a kalcium és foszfor fölszívódását a bélből. Legfőbb szerepe azonban a vérben biztosítani e két elem szintjét úgy, hogy fontos életműködésekhez azonnal fölhasználhatók legyenek (pl. az izmok tevékenységéhez). A kalcium-anyagcserét és így a csontképződést szabályzó hatása mellett szükséges a bőr épségének megőrzéséhez, és segíti az érésben a csontvelő és az immunrendszer bizonyos sejtjeit.

A D-vitamin valójában hormon, mely a májban majd a vesében alakul át hatékony formává.

A D-vitamin a nap ultraibolya sugarainak hatására koleszterinből(!) keletkezik a bőrben. Mennyiségét nehéz pontosan kiszámolni, mert függ az életviteltől és az időjárástól. Egy Budapesttel kb. azonos szélességi körön fekvő Boston környéki vizsgálat a téli hónapok végén csak 27 %-kal alacsonyabb D-vitaminszintet talált a vérben négereknél, míg fehéreknél is alig 30 %-kal kevesebb volt, mint nyár közepén. Ez a tény a napsugárzás jelentőségét ugyancsak leértékeli – a korábbi fölfogáshoz képest –, ezért egyáltalán nem elhanyagolható ételeink D-vitamin tartalma. Csökkent bevitele esetén viszont kétséges a (pl. bőséges tejtermék fogyasztásától remélt) fokozott kalcium-fölvétel eredményessége.

1998-ban jelent meg egy vitaminokról szóló magyar könyv, melyben étkezéez áll: „A felnőttek D-vitamin-szükséglete fedezhető a kiegyensúlyozott vegyes táplálkozással és a napsugarak segítségével.” „Legfontosabb D-vitamin-forrásaink: halmájolaj, lazac, kaviár, máj, margarin (D-vitaminnal dúsítva), tojássárgája, tej, tejszín, a sajtok közül – az Ementáli, a Pannónia és az ömlesztett sajtok.”
A halmájolaj nem tartozik az ínyencségek közé, de a lazac és a kaviár sem jön szóba legfontosabb forrásként, még talán tengermelléken sem, nemhogy itthon. (Mellékesen: az Atlanti-óceánból kifogott lazac bőségesen, a csendes-óceáni viszont ennek csak töredékét tartalmazza a D-vitaminból. Nem tartalmaznak D-vitamint a növényi olajok, ezért „dúsítják” – helyesen: pótolják – a margarin D-vitamin tartalmát mesterségesen.)

A Tápanyagtáblázat (1995) adatai szerint 13 dkg lazacban, 22 dkg kaviárban, 65 dkg májban, 16 dkg margarinban, 22 liter tejben és 1.2 kg sajtban van annyi D-vitamin, mint 1 db tyúktojásban.

A húsokban gyakorlatilag nincs D-vitamin, így a borjúhúsban sincs!

A D-vitamin hiányában az angolkór (gyerekkorban), a fogfejlődés zavara (az ifjúkorig bezáróan), illetve csontlágyulás (felnőttkorban) alakul ki. S talán nem véletlen, hogy tartósan és folyamatosan D-vitaminban szegény étkezésünk mellett az időskor – és a menstruáció elmaradását követően a középkorú nők – leggyakoribb betegsége a csontritkulás, melynek megelőzésében és kezelésében fontos a kielégítő D-vitamin ellátottság.

Önmagában étrenddel nagyon nehéz elérni a kívánt bevitelt (s fürdőnadrágban sem sétálhatunk napsütötte fertályórákat heti 2-3-szor kerek egy esztendőn át), marad tehát a gyógyszeres kiegészítés. Csakhogy a D-vitamin túlzott bevitele káros! És ez a veszély fönnáll ilyen tartalmú pilulák, vitamin-csodák, vitamindús készítmények használatakor, ugyanakkor szokványos étkezéssel szinte lehetetlen károsan magas vitaminszintet előidézni.