A tojásfehérje fontosabb ásványi komponensei a kén, a kálium, a nátrium, melyeket a foszfor, kalcium és magnézium követ. A tojás sárgájában cink és vas található.

Foszfort nagy mennyiségben tartalmaz a tojás, egy darab az ajánlott napi bevitel közel egytizedét, a halhúshoz és a tejhez hasonlóan könnyen hasznosuló formában.

(A fürjtojás 14 %-kal több foszfort tartalmaz, mint a tyúktojás. Lásd itt. – FürjHáz)

A vas részint szervetlen kolloidális oldatban, részint fehérjéhez kötötten fordul elő, szinte teljes mennyisége fölszívódik. A tojás vasát a szervezet sokkal jobban értékesíti, mint a húsét, így egy tojás a napi szükséglet 4-6 %-át fedezi.

(A fürjtojás több mint kétszer annyi vasat tartalmaz, mint a tyúktojás. Lásd itt. – FürjHáz)

A rézből viszonylag kevés található a tojásban, de ez elegendő a vas közel tökéletes fölhasználásához.

A cink az antioxidáns szuperoxid-dizmutáz enzim részeként fontos szerepet tölt be a szabadgyökök semlegesítésében. Bár csak az ajánlott napi bevitel 6 %-a van egy tojásban, jelentős e mennyiség, ugyanis alig jobb napi forrásként még a húsok jönnek szóba. Nagyobb mennyiséget a máj tartalmaz, a növényekből pedig rosszul hasznosul.

(A fürjtojás 14 %-kal több cinket tartalmaz, mint a tyúktojás. Lásd itt. – FürjHáz)

Egy tojás a napi ajánlott bevitel 4 %-át tartalmazza jódból és ennél is kevesebbet kalciumból, magnézumból, nátriumból és káliumból.

(A fürjtojás 14.3 %-kal több kalciumot, 8.3 %-kal több magnéziumot tartalmaz, mint a tyúktojás. Lásd itt. – FürjHáz)

A szelén egy igen fontos enzimnek, az antioxidáns glutation- peroxidáznak a komponense, mely a szabadgyökök hatástalanítását nagy hatékonysággal végzi. A talaj szeléntartalmától függ, hogy végül a növényekben és így a gabonában is, majd ezt követően ételeinkben mennyi lesz a szelén mennyisége. Az ugyanazon helyen csipegető tyúk egy tojása – átlagosan – 16 µg szelént tartalmaz, feleannyit, mint az ott legelésző marha vagy szemezgető pulyka 10 dkg-nyi húsa és ugyanannyit, mint az ott nőtt zabból készült csészényi főzött zabpehely. Egyszóval: a magyar táplálkozási szokások (és az átlagkereset) figyelembevételével a tojás fontos szelén-forrásnak számít, hiszen a borjúmáj háromszor és a tonhal ötször nagyobb szelén-tartalma (10 dkg-ra vonatkoztatva) ritkán pótolja a 70 µg-nyi napi szükségletet, a gabona alapú ételek (a kenyér és a tésztafélék) pedig csak a szükséglet harmadát fedezik.

(A fürjtojás 4.2 %-kal több szelént tartalmaz, mint a tyúktojás. Lásd itt. – FürjHáz)

Dr. Légráry Péter nyomán