A 90-es évek közepéig még a koleszterintartalom szerepelt az első helyen az öt legfontosabb rizikófaktor hazai listáján, mára – végre – visszaszorult az utolsó helyre, átadva előkelő helyét a telített zsíroknak, melyeknek vérkoleszterint növelő hatása kétszerese a koleszterinének. (A másik három faktor: a túlzott kalóriabevitel, az elhízás és a mozgáshiány).


A koleszterin-anyagcsere sarkalatos pontjai

Az ételekkel változó mennyiségű koleszterin jut a belekbe, ahonnan mintegy kétötöde szívódik föl (nagy bevitel esetén kevesebb, koleszterinszegény étrenden több).

Koleszterinszegény étrend esetén fokozódik a szervezet saját koleszterinszintézise (előállítása), hogy biztosítsa a szükségletet, míg nagyobb mennyiségű bevitel esetén szervezetünk csökkenti a koleszterin fölszívódását. A föl nem használódó fölösleges koleszterintől a jól működő elimináció szabadítja meg a szervezetet.

Lényegében tehát fokozott epeképződéskor és epe ürüléskor normalizálódik a vérkoleszterin, vagyis az eliminációs zavar felelős elsődlegesen a magas vérkoleszterinért, nem a koleszterin bevitel mértéke. Ezért kis hatásfokúak még a túlzóan koleszterinszegény diéták is, mert elsősorban nem a táplálékkal elfogyasztott koleszterin okozza a bajt, hanem az elimináció zavara.

Kétségtelen, hogy nem egyformán hatnak a szabályozás fő faktorai, és kétségtelenül vannak olyanok, akiknek ugyanannyi elfogyasztott koleszterinre emelkedik vérében a koleszterin szintje (van akinél csökken), azaz jobban vagy kevésbé reagálunk a bevitt mennyiségre. Kétségtelen az is, hogy senkinek sincs a homlokára írva, hogy melyik csoportba tartozik, ezért képtelenség megelőzésképpen azt ajánlani, hogy föltétlenül tartózkodjunk az ajánlott (megengedett) mennyiségnél több koleszterin fogyasztásától, azaz országnyian tartsunk koleszterin-szegény diétát. E nem kevésszer hallatott „homlok-feliratos” érvnél butábbat elképzelni is lehetetlen, hiszen ez olyasmit sugall, hogy miután nincs senkire ráírva, hogy "bűnöző", ezért megelőzésképpen mindenkit tartsunk tömlöcben.

Az ételekkel elfogyasztott koleszterin nagyobb mennyisége is csak a mindennapos, legalább két hétig tartó, megszakítás nélküli bevitel esetén emeli a vérkoleszterint, ugyanis ennyi idő szükséges az új egyensúly beállásához. Tehát az alkalmankénti – akár másodnaponta – nagyobb koleszterinfogyasztás, legyen az belsőség vagy soktojásos rántotta, nem vezet a vérszint emelkedéséhez. Ráadásul mindkét eledel hatékonyan beindítja és működteti az emésztés folyamatát, mely hozzájárul a koleszterin lebontásának fokozódásához is!

Az érelmeszesedés és így az infarktus kialakulásának valóban egyik fontos tényezője a magas koleszterinszint, bár pl. normális vérkoleszterin mellett is alakul ki infarktus. A magas koleszterinszint kialakulásának is egyik, de talán a legkevésbé fontos faktora az ételek – hol több, hol kevesebb – koleszterintartalma. Ezért az ételek koleszterinjét elsődlegesen felelőssé tenni az érelmeszesedés kialakulásában csak arra volt jó, hogy hosszú ideig a számos fontos tényezőről elterelje a figyelmet, no meg arra, hogy a koleszterin-anyagcsere apró részleteiben szem elől vesszen az anyagcsere egésze. S mivel a naiv-mechanikus szemléletből fakadó diéták érthetően nem hozták meg a kívánt eredményt, tovább már nem lehetett halogatni az addigi kutatások és következtetéseik fölülvizsgálatát, hiszen sokan már korábban, a 90-es évek legelején is kétségbe vonták a diéták kellő hatékonyságát.

Az étrend koleszterintartalmának hatását fölülvizsgáló metaanalízisek évtizedekre visszanyúló sok száz vizsgálatának kritikus és alapos földolgozása alapján szinte azonos következtetésre jutnak: a nehezen betartható szigorú étrend 2-3 %-kal csökkenti a koleszterinszintet, míg a drasztikusan szigorú (gyakorlatilag betarthatatlan diéta) átlagosan mindössze 6 %-kal.

Egészséges emberekben még az extrém nagy koleszterin-bevitel sem eredményez kóros vérszint emelkedését, mert a föl nem használódott és így fölöslegben maradó mennyiségtől megszabadítja a szervezetet az elimináció, melynek sarkalatos pontjai: az epe(sav)termelés, az epeelfolyás és -ürülés, valamint a széklettel való távozás.

Tehát a máj a koleszterint epesavvá alakítja át, azaz epesavvá alakulva megszűnik, fölhasználódik a koleszterinmolekula. Ez a folyamat az egyetlen lehetséges biokémiai út a koleszterin eltávolítására az emberi szervezetből. Ráadásul az epesav jelentős mennyiségű koleszterint is visz magával a májból az epeutakba és onnan továbbkerülve a bélrendszerbe, ahol a széklettel a nagy része végleg távozik is.

Egyébként pedig a leggyakoribb örökletes betegség – a minden ötszázadik embert érintő, egyik szülőtől szerzett familiaris hypercholesterinaemia – magas koleszterinszintjét a szigorú diéta sem mérsékli érdemben, míg a minden milliomodik emberre eső, mindkét szülőtől örökölt betegség gyakorlatilag nem befolyásolható étrenddel.

Dr. Légrády Péter nyomán