A fogyasztásra szánt fürjtojás legyen ép és tiszta.


Tisztítása

Jogszabály írja elő, hogy a tojást nem szabad mosni („mosott tojás nem értékesíthető”). Az esetleges szennyeződést mechanikai módszerrel (kaparás, dörzsölés) kell eltávolítani.


Eltarthatósága

Előírás szerint (52/2010. (IV. 30.) FVM rendelet) a tojást 18 oC alatti hőmérsékleten, tiszta, száraz, napfénytől védett helyen kell tárolni, és a tojásrakást követő 21 napon belül kell értékesíteni.

Hűtőben (+5 és +8 oC között) tárolva legalább 2 hónapig fogyasztható marad a fürjtojás.


Mérete

Mind a hazai, mind a külföldi szakirodalom a fürjtojás átlagos méretét 10-11 grammban állapítja meg.

A FürjHázban kapható fürjtojások zöme 12-15 grammos, számított átlagtömege 13.5-14.2 gramm között mozog. A nálunk mért eddigi legnagyobb fürjtojás tömege több, mint 26 gramm volt.


A méretkülönbségekről érdekes cikket olvashat ha ide kattint >

 

További hasznos információk

Dr. Légrády Péter nyomán:

Csak a teljesen ép, szárazon megtisztított tojást tároljuk. Tárolására csak teljesen tiszta, kifolyt tojástartalomtól nem szennyezett papírtálca vagy szellőzőnyílásokkal ellátott doboz kiválóan alkalmas. Tompább végével fölfelé, száraz, hűvös helyen, 5–12 oC-on tartósan tárolható.

A szobahőmérsékleten egy napig tartott tojás megfelel az egy hetes hűtőben tároltnak. Hűvös helyen másfél év alatt fehérjemennyiségéből alig veszít. Vízvesztése lassú és arányos a légkamra nagyságának növekedésével.

Kalciumtartalma – a héjból származóan – kissé nő néhány hónap után. A- és D-vitaminja tíz hónapig változatlan. Vízoldékony vitaminjai csak kissé csökkennek, a B2 fél év alatt hetedével, de a következő félévben már nem változik; viszont a B6 gyorsan a felére csökken, s ez a mennyiség viszont tartósan meg is marad.


A tojástartalom színe

A sárgája színét adó színezőanyagokat a baromfi szervezete nem képes szintetizálni, azokat a takarmánnyal veszi fel, így ezek mennyisége és fajtája dönti el, hogy a sárgája mennyire lesz sárga. E szempontból az élettanilag hasznos karotin (az A-vitamin előanyaga) lényegében nem befolyásolja a színét, döntő a biológiailag értéktelen és sötétebb xantofil anyagok mennyisége, melyeknek 10-szer nagyobb a koncentrációja, de bőséges kukoricaetetéssel akár 100-szorosra is fokozható.

Nincs tehát összefüggés a sárgájának színe és A-vitamintartalma, biológiai értéke között, azaz a sápadt sárgájú tojás ugyanolyan értékes, mint a mélysárga.

Olykor különös színárnyalatú a sárgája, de ez nem a romlás jele, hanem a takarmány festékanyagai színezik el: a sok zöldtakarmány zöldesre, a szójaliszt pirosasra, a lenmagliszt sötétbarnásra, a kukorica mélysárgára. A szabadban tavasszal sok cserebogarat csipegető baromfi tojásának sárgája kifejezetten zöldes.

A frissen tojt tojás fehérjéje a fölgyülemlett széndioxidtól zavaros, de 1-2 napon belül föltisztul. A fehérjében olykor idegen anyagok találhatók (homok, vérfoszlányok), ezek a képződés során kerülnek bele, gyakorlati jelentőségük nincs.


A tojás fertőzöttsége

A tojásrakás folyamán a tojás nem érintkezik a kloaka falával. de a környezetből rátapadó szennyeződések tartalmazhatnak baktériumokat. Tehát a héj külső fertőzöttségével lehet csak számolni, amelynek a tojástartalomba való bekerülésétől – ép tojás esetén – nem kell tartani. Ezért tojással kisebb mértékben vihetők át fertőzések emberre, mint más élelmiszerekkel.

A tyúktojásban gyakorlatilag nem található emberre veszélyes Salmonella, mert a kaparó-baromfiak (ide tartozik a fürj is) betegségei nem terjednek át az emberre. A tyúktojásban ritkán előforduló tyúktífuszt okozó Salmonella-fajok (S. gallinarum, S. pullorum) emberi megbetegedést nem okoznak. Leggyakoribb „bizonyos körülmény” valamely kevésbé ártalmas mikroba tömeges elszaporodása a tojásban – a tojás a vírusok és baktériumok számára is kitűnő „étel” (táptalaj) –, ami viszont a tojástartalom megromlását, megzápulását idézi elő, de az ilyen tojás fogyasztásra alkalmatlanságáról aligha kell bárkit is győzködni.

A melegben tartott tojás fehérjéi fertőzés nélkül is bomlásnak indulnak, a fehérjéből fölszabaduló kénhidrogén adja a záptojás jellegzetes szagát, s ha nagy mennyiség keletkezik, az ilyen tojás föltöréskor „fölrobban”. Gyerekkori falusi emlékem: ha a tyúkok melege alól egy hét után kivett, az istállóajtó résén beeső napfényben vizsgált tojásokban nem láttak kifejlődött „szemet”, az „nem kötődött be”, azaz nem fogant meg a tojás, akkor azt keményre főzve a tyúkoknak adták (vissza) eledelül, mint emberi fogyasztásra alkalmatlant.

Az emberi fertőzéseket szinte kizárólag a kacsatojás idézi elő, részint mert a kacsáknál gyakoriak az ember megbetegedését is okozó Salmonella-fajok (S. enteritidis, S. typhi murium), részint pedig a kacsatojás védvonalainak átjárhatósága jóval nagyobb, mondhatnánk, igencsak szellős, ugyanis légcseréje – kísérletes körülmények között – 10-szer nagyobb a tyúktojásénál.

Magyarországon a kacsatojás bármiféle emberi fogyasztást célzó fölhasználása tilos!